A ház felújítása

A ház teljes felújítása csak mostanra ért véget.
Ugyan nem volt nagyon rossz állapotban a ház, de úgy döntöttünk, alá kell szigetelni. Ezek a munkálatok két nyáron át zajlottak.

   
A harmadik nyáron került sor a tető újrarakására.

 
Mindeközben persze hétvégenként és a szünetekben tovább folyt a felújítás, amit szinte kizárólag a férjem egyedül végzett.
Áthelyeztük a fürdőszobát, épült egy sparhlettel egybekötött kemence a konyhában, az elkorhadt hajópadló helyett famintás kőburkolatot kaptak a szobák,az elbontott padlásfeljáró helyére egy cipős- és tárolószekrény került, végül pedig a javítási munkálatok után kívül és belül le lettek festve a falak.

 
A legvégére maradt az ablakok és ajtók javítása és újrafestése.
A tavalyi nyár folyamán megújult és galériát kapott a pajta rész is, így már hidegebb-esősebb időben is van hol munkálkodni.
Közben a kertben is sokat dolgoztunk.
Amikor átvettük a házat, csalán, gaz és kivágott fatörzsek voltak mindenhol.
Ezeket lassan eltakarítottuk, a volt istálló helyén elkezdtük kialakítani a konyhakertet. A telken sok az öreg gyümölcsfa, elkezdtük ezek megújítását is.
A kert végében már megépült a magasles, ahol a gyerekek nyáron kint is tudnak aludni.
Idén a fatárolók megépítése a cél és egyszer elkészül majd a nyári konyha is.

 

Hogyan kezdődött?

 

Amikor összeházasodtunk a férjemmel, úgy gondoltam, hogy majd minden évben máshol fogunk nyaralni. Évente más tájékát járjuk be az országnak, hogy az egészet megismerjük.

Az első években ez így is történt. Jártunk a Mártában, a Bükkben, a Zempléni hegységben, Sopronban, Pécsett, a Balaton-felvidéken. Így jutottunk el az Őrségbe 2008 nyarán már 3 kisgyerekkel.

Ez lesz a 11. nyár, amit ott töltünk.

Szalafő Felsőszeren béreltünk házat, a Fölszegi Sindősházat. Már korábban is jártunk az Őrségben átutazóban, de akkoriban nem ragadott meg a vidék különösen. Ekkor viszont nagyon megtetszett a táj, az építészet, a természet, a kirándulási lehetőségek.

Úgy döntöttük, kihasználjuk az őszi szünetet és visszamegyünk ősszel. Ekkor a Sindősház már foglalt volt, más helyett kellett keresni. Így találtam rá a Galambszeri vendégházra.

Belépve a házba rögtön otthon éreztük magunkat, mintha hazaérkeztünk volna. Ha nem velem történik, el sem hiszem, hogy van ilyen. Innentől kezdve 6 éven át ide jártunk minden nyáron és ősszel. Rengeteget kirándultunk, bicikliztünk, megismertük a környéket, felfedeztük a tavakat és közben arról álmodoztunk, milyen jó lenne, ha nekünk is lenne itt házunk.

2012-ben öröklés útján a miénk lett szeretett keresztanyámék budai lakása. Mivel számunkra sem a méret, sem a beosztás nem volt megfelelő, az eladás mellett döntöttünk és végre megvalósulhatott az álmunk.

Interneten találtam a szattai ház hirdetését. Eleinte nem foglalkoztam vele, mert drága volt a számunkra, nem fér bele a keretbe. Viszont nagyon tetszett, szép kódisállásos ház volt, hasonló, mint a Sindősház.

Egy áprilisi napon körbejártuk a környéket, megnéztünk a házat és még sok másikat is.  Élőben egy kicsit kevésbé tetszett, amit láttunk, de egyre kevesebb az ilyen jellegű eladó ház. Miután kiderült, hogy a tulajdonos enged az árból és már beleférünk a költségvetésbe, sőt felújításra is futni fogja, úgy döntöttünk, hogy megvesszük.

Hirtelen ötlet volt, rosszul is járhattunk volna, ezek a régi épületek sokszor vizesednek, vannak rejtett hibák, de inkább szerettünk volna egy szép régi épületet megmenteni, mint egy újat építeni.

A ház műemléki védettség alatt áll, de mivel nekünk éppen úgy tetszett és kellett, ahogy van, a maga tökéletes méreteivel, arányaival, ablakaival, ez a számunkra nem volt gond és szerencsére az adás-vételhez is megkaptunk a hivatal engedélyét, így 2013 júniusában miénk lett a ház a hozzá tartozó 3000 m2-es telekkel együtt.

Kódisállásos ház
Utcafront